Szóval, hogy térjünk a lényegre! Alby éppen a legendás lények megfigyelése könyvét nézegette amikor valami fejbe vágta.
- Megpróbálnátok azokat a szar labdákat a pályán belül tartani?- mindenki értetlenül nézett rá, hiszen az összes labda a közelünkben volt, még a cikesz is.
- Albus, az egy bagoly volt.- szólalt meg az apja, akinek valószínűleg Alby volt a kedvenc gyereke.
- Ohh, tényleg? Tényleg?- kiabált apjával és futni kezdett a "labda" felé. Amikor fel akarta venni, hirtelen csapkodni kezdett a szárnyával, Albus persze nem ismerte be tévedését.- Fuj, mi ez?- Olyan vicces hangja volt, hogy röhögőgörcsöt kaptam. Ő megint felénk nézett, háttal a bagolytetemnek állt. A madár fölröppent és megint neki ment a fejének. Most már egész hangosan nevettem és egyre többen csatlakoztak hozzám.
- Rosie!- anya megbökött könyökével és halkan de határozottan súgta, hogy hagyjam abba. Persze, jókislány voltam és befejeztem a vihogást aztán odaléptem a bagolyhoz, Albussal mit sem törődve. Egy levél volt a kezében, mert a varázslók már több száz éve madarakat használnak a postázáshoz, szóval leragadtunk a középkorban. A küldemény nekem jött, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolától.
Ki akartam engesztelni a baglyot valamilyen csemegével, a kis incidens miatt:
- Gyere!- megengedtem neki, hogy ráüljön a karomra és berohantam vele a házba. Kivettem a szekrényből azt amit először megláttam: Hugo müzlijét.- Tessék, egyél!- kiöntöttem elé a zacskó tartalmát. Csipogott egyet mintha azt mondaná: Köszi, Rosie! Ahogy megette, én kinyitottam a levelet:
"Tisztelt Weasley kisasszony!
Örömmel közöljük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A tankönyvek listáját a következő küldeményben küldjük." Blablabla, a többi nyálas szöveg. Mintha annyira örülnének neki, hogy újabb Weasley-t vehetnek fel a Roxfortba. Igazából nekem nem is kell a tankönyvek listája, mert anya megtartotta Hugo- ét, hogy minnél hamarabb megtudjuk nekem venni az iskolai dolgokat. Néha teljesen felesleges anya törődése, de akkor kivételesen nem bántam, hogy hamarabb letudhatjuk a bevásárlást.
A többiek befejezték a játékot és mindenki beözönlött a nappaliba. Elég tágas helyiség volt, simán elfértünk benne, de bármennyire is az unokatestvéreim Potter-ék, kezdem unni, hogy bármikor lejövök a szobámból, ők mindig ott henyélnek. Apa, anya és Harry bácsi legjobb barátok voltak a Roxfortban, ráadásul, most hogy apa húga, Ginny néni és Harry bácsi összeházasodtak, most már rokoni viszonyban is vannak egymással.Odaléptem anyához és a kezébe nyomtam a levelet. Ő erre felkiáltott:
- Jaj, de jó! Emberek, megérkezett Rosie levele!- mintha nem tudta volna, hogy boszorkány vagyok. Senkit nem érdekeltem, így odaléptem Lillyhez, a legkisebb Potter-hez, aki akkor a legjobb barátnőm volt, szóval megbeszéltük, hogy mi lesz vele nélkülem. Persze karácsonykor haza fogok jönni, meg hálaadáskor is, amit a varázslók nem ünnepelnek, csak nem akartunk teljesen kilógni a muglik közül, de Lillyvel, eddig mindent együtt csináltunk, talán még hiányozni is fog.
Ez volt az én legjobb napom története. Most pedig itt állok a pályaudvaron, persze senki nincs még itt, de anya nem akart elkésni. Néha annyira fárasztó.
Sokszor mentem már át a falon, úgyhogy ez nem volt kihívás, de mégis teljesen más volt, most nem Hugo-t kisérgetem, hanem én megyek a Roxfortba. Vajon engem is a Griffendélbe osztanak, vagy valahová máshova?
- Mami, mi van akkor, ha nem a Griffendélbe kerülök?
- Hát, az teljességgel lehetetlen. Hugo is, apád is, én is és mindenki a családból oda került, nyugodj le.
- Dög unalmas családunk van.
- Mégis miért? A Griffendél a legmenőbb ház, Potter-éket is oda rakták.- most már Hugo is beleszólt a beszélgetésbe.
- Jaj már megint náluk kötünk ki....!- lassan szállingóztak az emberek a kilenc és háromnegyedik vágányhoz. Anya és Hugo sok mindenkinek köszönt, én persze senkit nem ismerte,, de egyáltalán nem zavar.
- Mi bajod van velük?
- Mindig, velük foglalkoztok csak. Potter... Potter ilyen jó... Potter olyan jó... Pott...
- Sziasztok!- szakított félbe Alby, aki valószínűleg végighallgatta amit mondtam róluk.- Mi a baja Rosie-nak?- Csak annyi, hogy utál titeket.- kotyogta kis Hugo. Aztán kitört a veszekedés a szülők és a gyerekek közt is. Szerencsére, mielőtt még nagyon elfajult volna a vita, megérkezett a Roxfort Expressz!
