3.fejezet~ Ki is ez a Kharon valójában?

- Nyugi van, Denem!- úgy tűnt, most már nincs akkora pofája Scorpiusnak.
- Nyugodt lennék, ha elmennél innen!
- Scorpius, szerintem menjünk!- szólt oda neki a barna hajú csatlósa.
- Oké fiúk, menjünk! Úgy tűnik Denem kicsit betépett.- Scorpius hű szolgái hangosan felnevettek, aztán továbbmentek.
   - Jól vagy?- kérdezte váratlanul Kharon.
- Én? Nekem semmi bajom, de téged alaposan megaláztak.
- Már hozzászoktam.
- Hogy érted?
- Otthon folyton ezt csinálja, de azt már nem viselem el ha másokat piszkál.
- Testvérek vagytok?
- Nem, csak a szülei neveltek fel, mert a sajátjaim meghaltak.
- Részvétem. - Denem nem tűnt túl szomorúnak ezért témát váltottam.-Melyik házban vagy? Griffendél?
- Nem tudom. Most jövök először a Roxfortba.- valószínűleg csak viccel.
- Na, komolyan kérdezem?
- Én meg komolyan mondom, hogy még csak elsős leszek. Malfoy-ék szégyelltek engem, elrejtettek a pincébe amikor vendég jött hozzájuk. Nem csoda, hogy senki sem tudott a létezésemről. Már legalább harmadikosnak kéne lennem.
- Akkor mégis, hogyan jöttek rá, hogy van egy másik varázsló a házban?
- Nagyon sokat varázsoltam a szobámban és ezt észrevették a Mágiaügyi Minisztériumban, mármint azt, hogy kiskorú varázslónak a bűbáját észleltek a házban de Scorpius nem varázsolhatott az iskolán kivűl, ráadásul év közben nem is volt itthon. Kiküldtek a Minisztériumból egy Granger nevű nőt, aki eljött beszélgetni Malfoy-ékkal. Dörömböltem a pince ajtaján, hogy meghalljon, pedig Draco szólt is nekem, hogy legyek végig néma csöndben. Aztán megtalált a nő, szólt a Roxfortnak, ők pedig fölvettek. Ilyen egyszerű!- mosolygott Denem.
- Fura vagy, de legalább nem unal...
- Sziasztok fiúk-lányok! Köszöntelek titeket a Roxfort Expresszen! Hamarosan megérkezünk a célállomáshoz! Kérem, öltözzenek át az iskolai egyenruhába! További jó tanévet!- visszhangzott az egész vonaton. Fölvettük a talárjainkat, neki szakadt volt és látszott rajta, hogy eredetileg drága anyagú, fekete köpeny volt de most már elfakult és kikopott. Nekem egy sötétlila és fekete közötti árnyalatú, selyemből készült talárom volt. Anya ragaszkodott hozzá, hogy az első évemben szép, drága ruhát viseljek. Kicsit szégyelltem magamat Kharon mellet, mert "kérkedtem" azzal, hogy gazdagok vagyunk.
   A vonat szépen lassan begurult az iskola állomására. A gyerekek egymást lökdösték az ajtóknál, hogy minél hamarabb elkezdhessék a tanévet. A kis stréberek. Én inkább megvárom ameddig mindenki kiözönlik, aztán szépen, nyugodtan leszállok a vonatról. Kharon azt mondta, hogy nem bírja a tömeget, így ő is velem tart.
   Hugo mindig azt mondta, hogy ennél a kastélynál nincsen szebb dolog a földön, pedig nem is olyan gyönyörű. Legalábbis annál nem szebb mint amilyennek képzeltem.