5.fejezet~ Hova tesz a Teszlek Süveg?

   -Gyertek utánunk!- szólt unott hangon a vadőr. Nekidőlt az óriási faajtónak amit én biztosan nem tudnék kinyitni. A kapu kitárult, a rengeteg gólya beözönlött az ajtón. Látszott a szemükön, hogy nagyon izgulnak, vajon hova teszi őket a Teszlek Süveg?  Én tudom, hogy a Griffendélbe kerülök. Az anyám, az apám, testvérem, a nagynénim, a nagybácsim, az unokatestvérem, szóval mindenki a családból Griffendéles. A szüleim lefejeznének ha nem ugyanolyan lennék mint ők.
    A kastély belülről, egy szóval szürke volt. Unalmas, a falakra ráférne egy festés és én sehol sem látom a mozgó képeket. Szóval, Hugo erről is hazudott. A belmagasság legalább hat méter, talán óriások is járnak ide.
    Megérkeztünk a nagyterem elé, a két tanár hirtelen megtorpant.
- Szóval, tisztázzunk egy-két szabályt!- szólalt meg a vadőr.- Amint beléptünk a nagyterembe, ti mind csöndben maradtok. Lesz pár dolog amitől esetleg megijedthettek. Például a kísértetek, a mozgó festmények, ilyenek. Kérem ne kiáltozzatok össze-vissza, ezek a dolgok itt teljesen természetesek. Aztán, sorolni fogják a neveteket, nektek ki kell menni és Mrs. Johnson a fejetekre helyezi a Teszlek Süveget, nektek csak végig kell hallgatni, ahogy eldönti melyik házba kerülsz. Van még valami mondanivalója Longbottom professzor?
- Nem nincsen. Mindent elmondtál.
- Hát akkor, sok sikert!- kitárult az ajtó, a többi tanuló már ott ült a saját asztalánál.Mindenki ránk nézett, néhányan nevettek is a furcsa arckifejezésünkön. A plafonon felhők voltak megfestve, amik ráadásul mozogtak is. A termet a lebegő gyertyák világították meg. A falakon az eddigi igazgatók portréjai csüngtek. Néhány közülük ránk mosolygott, valamelyik pedig aludt. A négy asztal fölött kísértetek repdestek és hevesen beszélgettek az ott ülőkkel. Minket egy üres padra tereltek.
     Tanárai asztalnál kilenc tanár ült, középen pedig Minerva McGalagony, már nagyon öreg , legalább
 kilencven éves. De neki a Roxfort az élete.
- Köszöntelek benneteket elsőévesek!- állt fel székéből az igazgató nő.- Nem szeretném sokáig húzni az időt, így azt mondom, kezdjük el a szertartást!
     A vadőr elkezdte a névsorolvasást. Az első lány a Hugrabugba került, a társai pacsit adtak neki, megölelték és helyet ajánlottak maguk mellet. A második és a harmadik fiú is a Hollóhátba került. Tovább nem voltam képes figyelni, kezdtem izgulni. De én biztosan a Griffendélbe kerülök. Valami azt súgta, hogy nem lenne olyan jó, ha oda tenne a Teszlek Süveg. Mi van akkor ha a barátaim esetleg másik házba kerülnek?
- Kharon Denem!- a teremben hirtelen néma csönd lett és Kharon elindult a tömegen keresztül Johnson professzor felé. - Csücsülj le!- Mrs. Johnson ráhelyezte a fejére a Süveget:
- Denem? Van valami közöd Tom Denemhez? Hallod fiacskám?
- Igen.- sütötte le a szemét.
- Öhhh, jól van. Ne félj, már eldöntöttem hova kerülsz: Mardekár!- Kharon lehajtott fejjel elindult az asztal felé. Jaj, ne! Az egyetlen barátom is oda kerül ahová nekem nem szabad.
     Néhány perc múlva meghallottam a nevem. A Mardekárosok felnevettek a Weasley hallatán. Én kiszökdeltem a székhez. Angelina Johnson tanárnő pedig a fejemre tette a kalapot.
- Weasley? Biztos ez?
- Igen, teljesen.
- Hova szeretnél kerülni, kislány?
- Mondja meg maga!- senkivel nem csinálta ezt bezzeg velem igen.
- Jól van. Meglepődnél ha azt mondanám, hogy öhh Griffendél?
- Nem kicsit sem.
- Ha azt mondanám, hogy Mardekár?
- Igen, nagyon.
- Akkor legyen Mardekár. Meglepődtél?
- Öhhhh, igen, ja.- mi lesz így velem? Mit szólnak majd anyáék?